Mester diplomámhoz a szakdolgozati témám a kerámia 3D nyomtatás és a hagyományos kerámia technikák összehasonlítása volt. Mind a hagyományos kerámiai megmunkáláson, mind a 3D technikáin végig haladok a dolgozatomban, hogy egy általános tudást adjak az olvasónak. Ezután különböző művészeket és felhasználási módokat mutatok be a 3D nyomtatásokra. Illetve három szemponton haladtam végig ezután: az elkészítési idő, szükséges tudás, és az alkotási élmény. Ennek a szakdolgozatnak a konklúzióját olvashatják itt.
Dolgozatomban arra voltam kíváncsi, hogy hogyan tudják beépíteni a keramikusok a 3D nyomtatást a művészetükbe. Több műalkotást is bemutattam, amik igaz technológiailag nem térnek el nagymértékben, de a kivitelezés mindenképp különböző és inspiráló lehet. Legtöbb művész az FDM technológiát használja, ami hurkákat rak le rétegenként, és ezek többnyire meglátszódnak a végleges formán is.
Ez ad a tárgynak egy jellegzetes kinézetet és felületet. Sokan használják, úgy hogy ezt a textúrázottságot direkt meghagyják, és még jobban ki is emelik. Ez egy jellegzetes felületet ad az alkotásoknak, ami műanyagot használva zavaró lenne, de kerámiánál nagyon jó karaktert ad a tárgynak. A másik technológia, amit többen használnak az az SLA nyomtatás, vagy más néven a vat polymerization típusú technológia, ahol nem a hagyományos agyagot használják fel, hanem más anyagokkal összekeverik, hogy a gép nyomtatni tudja azt.
Ebben a technológiában a formai sokszínűség, ami rendkívül izgalmas. Hiszen, amíg egy FDM nyomtató elsősorban függőlegesen tud építkezni, addig ezekkel a gépekkel bármilyen irányba el lehet mozdulni, és ezáltal sokkal összetettebb formákat létrehozni. A felületek simábbak lesznek, ami más karaktert ad a tárgyaknak, hiszen nem lesz meg az a nyers agyag hatás. Kisebb lyukakat és átmérőket tudunk így létrehozni. Anyaghasználatban azonban sokkal korlátozottabbak a lehetőségek, hiszen nem tölthetünk a gépbe saját keverésű agyagokat. Nem lehet színeket, vagy más anyagokat keverni az agyagba, hogy módosítsuk az összetételt vagy a színt.
A kérdés, hogy miben más a 3D nyomtatás a hagyományos technikához képest? Korábban felsoroltam különböző szempontokat, mint az elkészítési idő, szükséges tudás, vagy az alkotási élmény. Ezeket a szempontokat megvizsgálva azt találtam, hogy nem mondható el az, hogy az egyik technológia jobb mint a másik. Más-más előnye és hátránya van mindkettőnek. Alapvetően a 3D nyomtatásra inkább úgy lehet tekinteni, mint egy új eszközre, ami új módszereket hoz be az alkotási folyamatba. A legnagyobb előnye, hogy olyan formákat is el lehet vele készíteni, amiket hagyományos módon nem lenne lehetséges. Ilyenek a nagyon aprólékos felületek és az aláforduló vagy lyukas formák. Ezek nagyon sok időt vennének el hagyományos módszerrel, ha egyáltalán lehetséges őket létrehozni. A másik nagy előnye, hogy mivel rapid prototyping-ra alkalmas, ezért bármilyen kis változtatást hamar lehet látni, és nem kell hosszú gyártási folyamaton végigmenni ahhoz, hogy kész terméket kapjunk. Ez bármilyen kis változtatásnál hasznos, hiszen gyors teszteléseket lehet így eszközölni.
Kisebb mennyiségben lehet használni gyártásra, de gyárakban inkább tesztelésre és tervezésnél lehet jól alkalmazni, mert ahhoz túl drága és lassú még a folyamat, hogy a tömegtermelést kiváltsa. Attól felesleges tartani, hogy kiváltaná az embert, hiszen ez is csak egy gép és ugyan úgy nagymértékben szükség van az emberi kézre és kreativitásra, hogy működhessen. A tervezés megváltozik ezzel az új géppel, de nem szabad másképp tekinteni rá, mint egy új eszközre. Egy jó lehetőség a művészeknek.
